Nincsenek nagy elvárásaim rég, ma
már csak élni szeretnék.
Mióta eszem tudom, mindig gazdag
akartam lenni. Istenem,
hogy ez nekem mennyi, de mennyi
erőfeszítésembe került.
Vívtam, küzdöttem érte sokat,
mégse sikerült. Ezzel együtt
szerencsésnek mondhatom magamat
... Az Úr minden
nap
---------------------------------------
meghallgat. A nagy leckeadó, önkontrollt ad. És ez jó, mert
megnyugtat ... Már tudom, hogy mitől voltam vak, és most
már az is nyilván való, hogy mért jártam sötétben azelőtt.
A nagyot akarás otromba szemellenzőt rakott orromra, és
sorsomra hagyott. A nagy istentagadás pörömben, és a
ku-
---------------------------------------
sza útkereséseim közben nem láttam a fától az erdőt. Benőtt
az agyvelőt sorvasztó butaság, a hiúság, és sok más emberi
gyarlóság. Ma, ha a szemem behunyom tisztán látom botlá-
saimat. Fellelem, ... ott van a listán.
Az emlékezet, az Isten, a
lelki ismertem, nem tudom minek nevezzem, de
következe-
---------------------------------------
tesen feljegyezte hibáimat. Nem voltam
én szerencsés vendég
ezen a földön ... Mert egem is, mint sok más embertársamat a
vágyott gazdagság, a dúlt csordaösztön hajtott. De már
nincs,
alábbhagyott, elmúlt az a nagy tébolyult árnyék. És nincsenek
nagy elvárásaim már rég, ... már csupán csak élni szeretnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése