Utazás

Régóta tervezem, elhagyom a várost, de még nem tudom, hogy
vonatra, vagy buszra szállok. Végül a két lehetőség közül a busz
mellett döntök. Ez lesz a jobb, mert reggelenként sűrűbb a járat.
Ablakhoz ülök majd, nézem a tájat. Nem tudok gondolni másra.
Kimegyek az állomásra. Nézegetem a menetrendet. Pénztárhoz
állok, megveszem a jegyet. Ténfergek, izgatottan várok. Hat óra
húsz, peronhoz gurul a busz. Kicsit felajzott vagyok. Többször a
------------------------------
zsebembe nyúlok. Megvan a jegy.  Az első ajtónál már tüleked-
nek. Órára nézek, hétre ugrik a nagy óra mutatója ... Fellépek
a hágcsóra. A buszon van egy kis malőr. Egyik utassal pöröl a
sofőr. Szóváltás, ricsaj. Aztán elül a zsivaj. Végül felzúg a hang-
szóró is. Záródik az ajtó. Na, végre! Érces férfihang. Húzódjanak
az utastérbe! Igazi katarzis. Mindenki megnyugszik. De számom-
ra mégis olyan furcsa, és szürreális. Döbbenten veszem észre,
------------------------------
köröttem csupa ismerősök ülnek, állnak. Volt munkatársak, falum
béliek, cimborák, kebeltársak. Engedek a csábításnak, megszólí-
tom egyiket-másikat. Kezet ráznak, üdvözölnek, de ez is olyan
érdekes … Ők mind fiatalok, és csak én vagyok öreg. Valaki meg is
kérdi. Csak nem vagy fáradt? Nem szólok erre, hallgatok. Ő is ki-
vár. Majd ismét kapacitál. Látom sok a pakk. Sok bizony, ... özön.
Hellyel kínál, elfogadom, megköszönöm. Öröm látni téged. Leülök,

------------------------------
közel hajol. Megint kérdez. Hogy-hogy ennyi mindent hozol? Vic-
cesen elütöm. Tudod, hazaköltözöm. Aztán megint olyan furcsán
rendeződnek körülöttem a dolgok … Na mi ez a hirtelen filmsza-
kadás? Jár a szám, artikulálok, de nem értik mit mondok, pedig
már kiabálok. Lidérces álomból ébredek. A faliórára nézek. Fenn
a mutató öt óránál áll. Kábán nyugtázom, még van időm. A kar-
órámon ellenőrzöm … Visszaalszom … Zuhanás, megint utazás.
------------------------------
Majd ebben, csodás álom ködben tör rám a felismerés. Bizony
mondom néktek; valahol a dolgok nagyon is összefüggnek. Igen,
valahol végtelenben a párhuzamok összeérnek. Hogyne, hisz ezt
tanultam is. Aztán eszembe jut az is, hogy van még egy speciális
eset, amikor is így, vagy úgy, de minden út hazafut. A fene egye
meg, hát elment az a fránya sárga busz. Rá se ránts! Most már
nem érdekes. Csak bánt, hogy megint feleslegesen vettem meg
------------------------------
a jegyet. Igen, mert már csak ezt bánom. Nem baj, na! Kárpótlá-
sul nyújtózkodom még egy kicsit itt az ágyon. Úristen, de hitvá-
nyul érzem magam. Aztán egyszer csak nyilvánvalóan és tisztán
hallom ... Rám szól a párom, és ez már nem álom. Kelj fel Bandi,
hányszor kell neked szólni!? Jól van Eszter, elég nekem egyszer
mondani. Csak tudod, … tudod egy kicsit maradnék még, mert
itt a párhuzamosok körül valamit még alaposan át kell gondolni.