Görögdinnye

2020. április 21.

Már kölyökként is nagyon imádtam a görögdinnyét. Amikor este
apám nyűgét letette, ült egy kicsit a karos ládán, miközben anyám
mosdóvizet melegített neki. Aztán mosakodás után, amint felvette
tiszta ingét, én máris a nyakán lógtam. Nekibuzdultan unszoltam
szegényt ... Édesapám, én dinnyét szeretnék enni. Az anyád min-
--------------------------------------------
denit, veled nem lehet bírni! Elegem van belőled, hagyd abba fiam,
már fáj a fejem tőled. Persze nem hagytam annyiban, tovább kapa-
citáltam. Na, de Édesapám, hiszen tegnap este megígérte, hogy ki-
megyünk a dinnyeföldre ... Akkor hát ne nyafogj itt nekem tovább,
menj be a színbe, hozd a zsákokat, és az úton fogd a szád! Akkori-
--------------------------------------------
ban már két kerékpárt nyúzott a család. Neki indultunk. Apám szívé-
ben megbékélten taposott az élen. Én egészen a Paptagig egy árva
szót se szóltam. Csendesen végig dudorásztam az utat … Aztán kint
a dinnyeföldön, mint fékevesztett, önfeledt gyermek a homokozóban
--------------------------------------------
vidáman ugrándoztam. Nekem kint a kezem-lábam járt, és a szám be
nem állt. Aztán mikor teli lett minden zsák, a visszaúton már apám is
fütyörészett. Én meg, ki az apám fia voltam, s, minthogy mindig átlát-
tam a felnőtt stiklit, boldog, fütyörészve toltam apám után a biciklit.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése