Magamba szálltan

Öreg napjaimra az Úr lett rímes hiúságom magva. Mikor ha
vers míves vágyamban rám zörög, imádom, de, ha borús ziva-
tarban mennydörög, káromlom. És bizony sokszor volna rá
oka, de nem marasztal el soha. Ezért is gondolom, hogy ha
van ítélőszéke, akkor végtisztessége a mennyei béke. Lenne
--------------------------------------
bár áldást osztó kegye katarzis, nagy hegye pedig víg fennsík.
Persze csak imádságos hitem fényei, és ritka napok ösvényei
közt merek ilyet remélni. Ezzel szemben azzal kell megbékélni
Isten földjén, hogy az ördög kezébe van minden embert formáló
törvény. S míg az Úrhoz meg nem térünk, ennek a magába szip-
--------------------------------------
pantó örvény óriásnak sodrában élünk. S midőn ég alatt, rögök
közt megváltásra várunk, ő meg nem riad. Ez a gaz a kőből is
pénzt fakaszt, így aztán róla szól itt minden. Ő lett itt az Isten.
Az ördög hasznának kottáját énekeljük, ennek a pénzörvény
mammonnak nótáját zengjük. Így van ez, mióta a bankjegy re-
ménye dereng a szemekben, és hívó hangja zeng a pénzre vá-
--------------------------------------
gyó szívekben. Nyilvánvaló, hogy e világnak vájt fülű cigány prí-
mása maga az ördög. S, ha e földi rög szennye ellen prédikálnánk,
ha vele szembe szállnánk, a kifizetetlen számlánk vágná bele ar-
cunkba. És nem akad köztünk egy se, ki e sátán útjába állna, bár
lenne milliom, ki ördög áldozó misszión, akár ölni is tudna mi-
atta, de inkább gyáván magába száll, ... és bele törődik sorsába.