Vasárnap reggel egy francia riporter,
mikrofonnal kezében, Elvis
Presleys mezében Bonjour!
üdvözléssel köszöntött. Majd
nagy len-
dülettel, makacsul szabolcsias kiejtéssel, s komoly átéléssel a szava-
zás felől érdeklődött magyarul. Szépen indul ez a vasárnap
nemde?
Kapaszkodott bele a papírján rögzített szlogenekbe, de rendre az ott-
------------------------------------------
hon megszokott szófordulatokat használta. A migránsok, a szavazó
űrlapok, a reklámok, a hisztéria. És hát a várható esélyeket latolgatva
a politika, és az e körüli mizéria felől érdeklődött. Látva,
hogy volt földi
nekem is kedvem telt a beszélgetésben ... Közéleti
riportnak indult,
de egyre inkább magán jellegűvé fajult. Aztán úgy alakult, hogy a stáb
"érezve a rokont”
kikapcsolt minden kamerát, és mikrofont. Úgy gon-
------------------------------------------
dolták. Rövid szünet! "Pause café!”
Főnök a te ügyed. "Patron de votre
cause.” A kétlakiság kapcsán sok minden kiderült. Először Lyonba ke-
rült, aztán Párizsban nappal
mosogatott, majd ugyanott, holdfény fá-
zisban takarított. Mert az életben két dolog fontos, a megélhetés, és a
család. Egy kicsit
elmerült, arca felderült.
A zsebében matatott, képe-
ket mutogatott, mosolygott. A
rokonok, na meg a közelebbi családta-
------------------------------------------
gok. Most napestig egy franci TV
társaságnál dolgozik. Tekintettel a
nagy sorsközösségre, ekkor már András, és felváltva
Bandi bátyám mi-
nőségben, meghívtam ebédre. Nem fogadta el. Nekem dolgoznom kell!
És mi lesz addig
az emberekkel? Ezzel, együtt jó volt beszélgetni, ha rö-
vid időre is, de magyarnak lenni.
Hiába, kicsi a világ. Mi földiek, s a stáb.
Innen üdvözöljük egész Európát, s hát vivát magyarok, s vivát franciák!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése