Apám hangja

Jó volna, ha néhány napot itt tudnál maradni. Tudom én, hogy
sok a bajod, de a munka várhat, nem kell emiatt folyton rohan-
ni. - Igaza van édesapám, csak hát nagy az iram. - Értelek fiam,
a te korodban én is így voltam. De hát épphogy szót váltottunk.
Még alig tudtunk meg egymásról valamit ... Nekem már félig a
------------------
küszöbön állt a lábam. - Várj csak, anyád mindjárt készít neked
egy kis hazait. Lehet, hogy megszid édesapám, de éjfél előtt visz-
sza kell érnem. - Értem, de mikor jössz legközelebb, fogott még,
és nézett rám kérdőn. Tudod fiam, nincs időm. Valójában nekem
már nem sok van hátra. A kapuig kísért, sírt, én is. Akkor láttam
------------------
őt utoljára. Másnap kórházba vitték, írt is még, de már szétes-
tek a tőle megszokott szép kalligrafikusan formált betűk. Egyik
este beszéltem vele telefonon. - Csókolom édesapám, már csak
egy hét, reggelre érkeznék, ... hétfőn. Mentem is, de már későn.
Kimért volt apám, némán ünnepélyes. Én meg csak álltam ott,
------------------
összeszorított szájjal, feje szegett bénán, feketében. Ő meg, az
örökkévalósága okán, a hallott méltósága jogán csendje szeg-
letében mélyen hallgatott. Csak később hallottam vissza apám
hangját. Több hét után Pesten, előadás közben, a saját torkom-
ból tört fel ... Döbbenten álltam a katedrán, és folyt a könnyem.