Igyekeztem jónak lenni

Nem vagyunk egyformák, más, és másképp hat ránk a világ.
Van, kit megbénít, ha villámlik, míg a másik örömtől cikázik.
Próbáltam jót tenni, fordítottan hatott. Igyekeztem jónak lenni.
Meghunyászkodó gyáva senki, mondták rám egyesek. Máskor?
Hegyeket mozgattam meg, de sok rám se hederített. Persze vol-
tak olyanok is, kik irigyeltek, s kivetettek maguk közül. Siettem
-------------
megfigyelni, miképp kell csendben ülni, észrevétlen elvegyülni.
Gondoltam, minek kitűnni, hisz, így is, úgy is veszítek. Minden hi-
ába, jobb, ha beállok a tömeg sorába. Így lettem a magam álmá-
nak tékozló fia, de azóta nem bántanak. Igyekeztem embernek,
s Istennek kegyében megmaradni, és ennek érdekében a tüleke-
désben hátrább haladni. Ma már időnként bólintok, sőt, ha kell
-------------
egy-két mellhosszal le is maradok. Így már nem lökdös utáltan,
nem köpköd utánam az, ki messze előttem szalad. Nincs semmi
se elveszve, azóta inam se szakad. Fontos, hogy egyben legyen a
csapat, mert én magam boldogan, vígan elvagyok velük, de csak
mindig pozitívan, és sohasem ellenük. Minek utána már tudom,
milyen volt fenn a csúcson. Levegőért kapkodtam, zihált mellka-
-------------
som, szívem nyílalt, lábam csetlett, botlott. A tülekedésekből so-
kat okultam, és bizony ezekből azt is megtanultam, hogy távol
kell tartani magamtól a csahos egót. Közép tájt kell tartani a tem-
pót, itt kell fellelnem a jót. De sohasem öntelten, mindig csak de-
-------------
rűsen. Gödröt, ezer göröngyöt kerülve éberen kell poroszkálnom
az úton. Persze tudom, egyszer elhagy az én kegyes Uram. Egy-
szer csak hirtelen bealszik a fényes pislákoló mécses. És egy ré-
szeg napon elesett vakon eltűnök ezen a nagy és végtelen Tejúton.