Számvetés

Mikor már idegeidben úgy irányítanak a tűnő évek, ahogy em-

lékeidben pásztáznak a fények. Mikor elnémíthatatlan története

van tavasznak, nyárnak, télnek, és bár élnek körötted rokon lé-

nyek, de nincs kellete az öregember beszédnek. Így mást nem,

tehetsz, minthogy asztalhoz ülsz és írni kezdesz. Vélten és hosz-

szan eltűnődsz fontos, de jobbára csak csip-csup dolgokon. Bok-

-----------------------

rosan spekulálsz azon, hogy a tegnap alakok úgy öltsenek testet

történeteikkel, úgy valahogy, ahogy szemünk előtt jelennek meg

a köztéri szobrok. Hogy azok bármely évszakban valós patinájuk-

ban sütkérezzenek a napon. Tudom, csupán csak önjelölt króniká-

sa vagyok a múltnak, ... de ahogy ezek a sorokból kibújnak, és a

történések ködéből kilépnek, a szívem simogatják. És persze egy

-----------------------

kicsit az elmémet is, amikor ezek rám köszönnek. Mondhatnád

hitvány hiúság, nyilván igazad lehet. De bárhogy is vélekedsz

róla, én úgy szeretem az elmúlt valóság gúnyáját, ... az emlékek

frissen vasalt ruháját kikészíteni estére a székre, hogy az éjszaka

hosszát mérve, ha neked az ébredőnek reggel csörögne az óra

az öltözéked egyetlen darabját se kelljen keresgélned. Az életben

-----------------------

nincsenek véletlenek, ha nem keresed magadban a múltat, akkor
az előbb-utóbb ködbe vész. Láthatóan mindennek meg van a ma-
ga számtana, a maga kémiája, ami, ha nem is számítható ki egyen-

letekkel, nem mutatható ki pontos képletekkel, de nagy valószí-

nűséggel kikalkulálható ... Persze ezáltal is csak az tud szembe-

nézni önmagával, ki pontos számítást vet a mával, s a múltjával.