A
nyár tikkadtan botorkál a Tisza tetején. Az éjszaka fénye olyan
félve jár felszínén, mintha csak
attól tartana, hogy nagy súlya alatt
megreppen vizének tükre. És az ég
is szintúgy tétova, kék szemét
lecsukva, szép pillája alá dugja
ékszereit, s felhőtakarója alá csá-
bos
részeit, és mintha spórolna, alig gyújtja meg ablaka
mécseit.
-----------------
Igazán csak a Hold világit, de az is épphogy csak sejlik a meder
közepén. Fürdik foltos tajtékaival a víz felszínén, fodrozik, remeg,
ott játszik gyermeteg ... Ámbár az is lehet, hogy csak a csenddel,
szelíd társával az éji nesszel édesded osztozik. Az égen csupán
néhány, alig kivehető sovány szürke páralepedő libeg. Fejem
fe-
-----------------
lett közülük egy lomha kövérebb felhő, esőt ígérően piheg. De itt
a meleg nap után olyan csendesek most is mind, hogy úgy tűnik
ma már nemigen esik. Álmába ernyed a Tisza ... Fogy szép nagy
mellkasa, majd szomszéd hulláma emelkedik újra. Hallom
medre
-----------------
ágyában, hogy szuszog. Tompán lüktető visszerében a nappalt az
éjre felcserélve a csend csillámvére szendereg. Aludjatok csak sá-
padt
hullám testvérek. Holnap megint forró, s bágyadt, meleg nap
lesz. Aludjatok hát mind, és szép álmokat nektek is, elfáradt földiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése