Az idő rései közt egy mód felett
megsárgult fénykép került elő
a komód fiókjából. A fotóról az én
kicsi húgom, mintha csak az
öreg ház ablakából tekintene ki. Okos
fejét félrebillenti, mintha
ott állva az utcára nézne ki, s az
ott látottak tetszenének
neki.
Ámult, ... világra bámult szemének
tükrén ott csillámlik a múlt.
------------------
Így zárta be a pillanat örök emléknek az én drága húgomat. Az
én szöszhajú testvérem a néma falak közt, a gondtalan idő szorí-
tásában leledzik. Pedig szája sohasem volt árva, mert ő nagyon
is cserfes volt mindig. Minthogy az esze is vágott a család mód-
felett elven, és kedves hajas babájának. Gyermek virágának
tel-
------------------
jében szájával, és szép kék szemével felhőtlen mosolyog. Ham-
vas arcával, tejfehér fogaival szinte világit a drága kicsi testvér.
Ő, aki sokáig Zsuzsa névre hallgatott. Holott, az
anyakönyvben
Erzsébetként lett beírva. Sokáig mi sem tudtunk róla. Csak ké-
sőbb, az iskolába jutva derült ki, hogy a keresztség alatt
anyánk,
nagyanyánk, és szent Erzsébet neve után egy vasárnap így
je-
------------------
gyezte be a pap. Kezdetben még ő maga
is elképedt, mikor az
osztálynaplót lapozva, úgy szólította a tanító, hogy … Erzsébet.
A Zsuzsa név után igencsak furcsa volt fülének. Annyi év után
a testvéri szeretet, … és az ünnepélyes rácsodálkozás okán tisz-
ta szívemből ölellek, és köszöntelek Erzsébet. Isten áldja meg a
te nagy szívedet, és adja, hogy még sokáig így köszönhesselek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése