Ha ismersz, ha tudsz rólam ...

Ha ismersz, ha tudsz rólam, akkor azt is tudod, hogy álta-

lában versben fejezem ki érzéseimet, gondolataimat, de ez

ma sehogyan sem sikerül. Ma különösen megfogott egyik

neves papunknak egyik mondata, miszerint: "Embernek len-

ni nem adottság, hanem feladat." Az ő mentális beállítódásá-

val maximálisan egyetértek, és hiszem, sokan vagyunk így.

Ezzel együtt rohanó világunk olyanná vált, hogy ezer kihí-

vásnak kell megfelelnünk. Lelkünk kitesszük erő felett, még

is vannak, meg lesznek is, kik elmarasztalnak. Nap, mint nap

pálcát törnek fölöttünk. Tettnek, kimondott szónak, írásnak, és

minden igének súlya, hatása van. Bár nem hatás vadászként

------------------------------------------------

tesszük, amit teszünk, hanem a magunk emberségéből. Alá-

zattal, megalázkodás nélkül. Szerényen, sértődöttség, rátar-

tiság, és melldöngetés nélkül. Emberségünk főképp szolgá-

lat. Azzal együtt szolgálat, hogy a szolgaságot ebből a körből

kizárjuk. Nyilván van, mikor ebben a szolgálatban elfáradunk.

Ilyenkor elegünk van az egészből. Különösen akkor hatalma-

sodik el rajtunk ez az érzés, nyűgös hangulat, ha azt tapasztal

juk, hogy erőfeszítéseinkből, nem, vagy alig jön vissza valami.

Nem köszön vissza ránk sok dolog. Magunk egojával, normá-

ival, teljesítésre váró feladatainkkal vagyunk elfoglalva, arra

koncentrálunk. Ebből jön az, hogy elmegyünk egymás mellett.

------------------------------------------------

Jobbik eset az, ha mégsem. De ma már párbeszéd ritkán ala-

kul ki. Legtöbbször a magunk belső monológjának adunk han-

got, amit a felebarátom meghallgat illemből, és számításból,

hogy cserébe én is meghallgassam az övét. De nincs időnk

erre se. Apáink, anyáink még beszélgettek. Odáig elmentek a

kommunikációval, hogy kifogytak. Jó nagyokat hallgattak. Ez

hiányzik, de nagyon. Az egyetértés, a lelkeket összekötő bé-

kítő szeretet csendje. "Embernek lenni nem adottság, hanem

feladat", mondta az a kedves, okos, és bölcs pap. Ezzel a kihí-

vással kell szembenéznünk, ennek a hívásnak kell megfelel-

nünk, és engedelmeskednünk. Valaki fölöttünk álló, mindegy

------------------------------------------------

minek hívjuk, hogyan szólítjuk, mert szólítjuk. És itt, és most

azokra gondolok közülünk, akiknek napi szinten van ezzel az

egyetemes lénnyel kapcsolatuk. Igaz hogy egyoldalú a kom-

munikáció, de van kontakt. Legalább is én ezt érzem, és hi-

szem. Hiszen, amikor a kapcsolóhoz nyúlok esténként, mégis

csak fényhez jutok a sötétben. Szükségünk van a fényre, kü-

lönben részeg botorkálóivá válunk a világ mindenségnek. Egy

kicsit elkanyarodtam ... Egyszóval, ez a jó szándékú valaki

megtisztelt, és meghívott bennünket az ő egyetemes világába,

olyan elhatározással, hogy egyfelől emberei legyünk egymás-

------------------------------------------------

nak, másfelől meg emberiesek legyünk egymáshoz, és egy-

másért. Ez sokunk számára megtisztelő, másfelől nagyon

nehezen teljesíthető feladat. Magunk elleni kihívásnak éljük

meg azt, aminek eleget kell tennünk. Ugyanakkor, ha nem

tesszük meg, ha nem engedünk a hívásnak, akkor mi végre

születtünk. Azért születtünk, azért jöttünk volna erre a világra,

hogy ne legyünk emberek? Ha ismersz, ha tudsz, rólam, akkor

azt is tudod, hogy általában versben fejezem ki napi érzése-

imet, gondolataimat, de ez ma sehogyan sem sikerül. Ennek

okán hálás vagyok kitartásodért, és köszönöm a figyelmedet!