Egyszer azt mondta Einsten, hogy a világmindenség egyetlen
összetartó ereje az Isten, és persze mozgatója is egyben. Ő a
mindent átható hő, és a testeket átfogó vonzerő. Minden más
hazugság álca, tetszetős kozmetika, szájhősök máza. Az erő sző
hálót az univerzumban. Általa működik a gravitáció. Ám az is
---
elgondolkodtató tény, hogy ennek a legkarizmatikusabb magva a
fény, na meg a mindenen átható szeretet. Ennek híján nem megy
a szerkezet, mert ez a dolgok kenőanyaga. Szeretet hiánya okán
meghalna a világ. Sajnos manapság csak úgy használják mint egy
üres, ... tartalmatlan szót. Pedig hát a szeretet fensége biztosítja,
---
ereje adja át számunkra a lelket éltető áldást, a fényt, s a testnek
a mindennapi kenyeret. A vak setét, nem ad esélyt. Ha nem
vigyázzuk a lámpást, ha nem tápláljuk lángját, árva lesz az ész, és
végképp elvész a szeretet, elapad a méz, és bealszik a drága mécs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése