Hol van a tövis

Olyan jó, hogy szólhatok hozzád. Ne érts félre; ez az írás

csupán sovány kárpótlás, ahhoz képest, amit mondani sze-

retnék neked. A dolog úgy áll, hogy ezer szál köt össze min-

ket. Annyi perkál, hogy te azt el sem hiszed. Egy szóval be-

szélgetni szeretnék veled. S, ha megengeded, úgy osztódna

köztünk a szerep, hogy az észt te osztanád. Te mondanád,

-----------------------------------------

hol fáj. Hol van a tövis, mert tudod a te gondod, az én gon-

dom is. Azt is vésd eszedbe jól, hogy a történet csak is ró-

lad szól. Ehhez különösen ragaszkodom, mert tudom, hogy

hitemnek hegycsúcsa te vagy. Én a te nagy hegyed lábától,

álmaim gőzei alól néznék fel rád. És folyton kérdeznélek.

Mondd, hogy érzed magad? Igen, hiszen hallani akarom

-----------------------------------------

szavad. Van-e munkád? Na és a család? Van-e unokád? Egy

szóval, ne fogd vissza magad! És jusson eszedbe majd a ka-

tonaság. Ugyanis a fiúk számára, mint séma ez is örök téma.

Mi úgy tudnánk beszélgetni, ha ez vigasztal, mint igaz ember

az igazzal. És, ha nem férfi, de a szebbik nem egyike volnál.

Hiszem, hogy nőként is igazat szólnál. És hát, ha elnyerném

-----------------------------------------

szíved bizalmát, a társalgást velem te soha meg nem unnád.

De nem ám, mert, ha lenne rá időd, dicsérném aurád, szép

szóval illetném ruhád, és ugyanígy cipőd. Sőt beszélgetnénk

szinte semmi dolgokról, rongyokról, gombokról, meg őszinte

gondokról. Aztán meglásd, és adná az ég, ... hogy te sokáig,

csak is a saját gondjaid, mindig a magad dolgait mondanád.