Tavasz várás

Városban lakom. Itt, ha téli napokon kinézek az ablakon kopár
tűzfalakat, és éhes madarakat látok a csupasz ágakon. Fent
gubbasztanak, de, ha lent eleséget éreznek nyomban lecsap-

nak szegények. Tegnap cserépdarab esett a verébcsapat köz-

zé. Felrebbent az ijedt verébhad, de közülük egy ott maradt

a járdán. Ő lett az áldozat. Több szenvedés őt már nem éri,

-------------------------------------

éhség nem gyötri, sem nem szárnyas álom. Így tengődik itt az
ember is a kövek közt, ahogy ezek a szárnyas lények vergőd-

nek kormos tetőkön, csupasz ágakon. A téli hónapok után tág

terekre vágyom. Úgy szeretnék elfeledni mindent, ami penge

él, metsző szél, fenyér bokrokon dér. Mindent, ami ledér fagy,

vagy lyukas tetőcsatornákon csupasz jégcsap. Jó lenne feled-

-------------------------------------

ni a tél idegzsábás napjait, elűzni mind a város itt maradt var-

jait. Jó lenne hallani a föld szívét dobbanni. Erdők fohászát,

bogarak nászát tavaszról vallani. Hóvirágok közt járni, hozzájuk

hajolni. Hinnéd, hogy erdei csapásban márciusi áradásban a

medvehagyma ízét szeretném érezni számban. Áprilisi cser-

jék levél selymét érinteni ismét. Fűzfák barkáját százszám

-------------------------------------

csokorba szedni. Májusfák lombját szerelmi vallomásra bírni.

Úgy szeretném a kövér nyárfák testét, ösztövér hársfák, sudár

jegenyék derekát átfogni. Mezők színeit szívembe inni, erdők

illatát magba szívni. És bár illúzió, de végre, felnézni a tavaszi

égre. Városban lakom. Itt, ha téli napokon kinézek az ablakon

kopár tűfalakat, és éhes madarakat látok a csupasz ágakon.