Meghibbant a tények habókos tudója, s olyannyira, mint szobám
falán a vén ingaóra, mely tétova tűnődve meg- megáll. Így jár ré-
szeg, így ketyeg régóta az öreg szerkezet. S nem túl izgatott, hisz
ő tudja, hogy elfáradt patinás rugója. Persze az lenne a furcsa, ha
kibúvót keresne hetven év bűnére, ... mert hisz mindent összetéve
ennyi ideje van felhúzva naponta vén lánca, öreg srófja ... Így va-
------------------
gyok ezzel én is vén koromra, itt bent, ilyen kusza és szent össze-
vissza. S hát eszerint érzem én is valómat, úgy élem meg a mát,
s a múltat, akárcsak itt ez a részeg, és téveteg ingaóra. Szürke ho-
mályba vesztek, megfakultak az emlékek. De bíz friss reggeleken,
olyan valón kopognak ajtómon, ... mint pálinkára a szomszédom.
Annak dacára, hogy régről jönnek a karácsonyok, s a rájuk rakott
------------------
díszek és a sok angyal ének. Messziről köszön a templom harang
hangja, az öröm, és a halleluja. A tél fagya, és a kósza szél hordta
hóbucka, úgy simul bent emlékeimben, mint hű kutya a gazdája
ölében. És olyan is van, hogy lábamhoz térdelnek a páratelt reg-
gelek, és a kába éjszakába nyúló hancúrozások. Tanár úr a gyerek
azért nem ment tegnap iskolába, mert elszakadt a csizma szára.
------------------
És így öregen is rám szólnak Bercelen a füttyös vonatok, És a Svéd
vöröskereszttől, s a katolikus egylettől kapott amerikás csomagok.
Máig sem tudom, hogy mért voltak méretemtől nagyobbak a ka-
bátok, a nadrágok, csak azt hogy, ... nekem mindig ilyen jutott. Itt
van fejemben még a tisztelendő úr eldugott mise bora, számban
leng íze, ami nem volt lőre, és én bódulásig ittam belőle. Másnap-
-----------------
ra még a Sajó kutyánk is berúgott tőle. Benn zsongnak fejemben
a csínytevések, a remények, a hátha nem érnek tetten gondolatok.
Boldog bódulatok, száz, és száz fineszes fondorlatok. És az ifjanti,
a serdülő kori, késő esti csillagos ég, és a Tisza parti tücsök zenék.
A téglagyári bálok, a tangóharmonika hangja, a lányok kacaja, s
hajuk illata. Az összeforrt testek, tánc, felhevült lelkek, és románc.
------------------
Megannyi csoda, hisz az élet víg történetekkel van tele. Az élet
kincs, minek oly sok titka, és rejtett csínja-bínja van. Ámbár az
is lehet, hogy nincs, és nem is volt soha. Hogy mindezt csak ál-
modtam, részeg fejjel kitaláltam. Bizonyára kicsit meg is hibban-
tam tőle, és olyannyira, mint itt szobámban ez az öreg ingaóra,
mely tétova meg- megáll. És csak néz maga elé, tűnődik hosszan,
majd, lendülettel moccan, ugrik, mint tette azt mindig ifjúkorban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése