Küzdelem

Míg Isten közelben éltem, jól működött minden. Aztán elhagyott

az Isten, vagy én hagytam el őt már nem emlékszem. De arra igen,

hogy sokáig bután ténferegtem. Majd elkezdtem hideg fejjel néze-

lődni a pályán. Le kellett képeznem az életteret, amit addig csak kí

vülről néztem. Miután felmértem a helyzetet, kezdett vonzani a ver-

--------------------

seny, a küzdelem. Már volt ötletem, itt-ott elképzelésem, bár a rész-

leteket illetően még nem volt kidolgozott tervem. Aztán lassan, fo-

kozatosan, de már egyre többször, és biztosabban csapatjátékos

lettem, Kezdetben még arra is figyeltem, hogy még véletlen se bé-

lyegezzenek zöld fülűnek ... Persze volt mikor fintorogtak, de pon-

--------------------

tosan tudtam, csupán csak türelmetlenek, s azt is, hogy szeretnek.

Sokszor éljeneztek, tapsoltak, s, ha nem, ... én, akkor is azon voltam,

hogy gólt rúgjak. Az ugratás, a hecc, a küzdelem, a meccs veleje,

és vele járója, de még a gáncs is, ámbár sokszor fáj is, de főként

bánt, és idegesít. És, ha gáncsoltak, ha elbuktam, én mindig szó

--------------------

nélkül felálltam, csendesen, leporoltam magam. Hisz a rezdülő

háló ért, a gólért történt minden. S azért a néhány elismerő szó

ért, a vállveregetésért, ha kaptam. Na meg a pénzért, ami sosem

elég, amit örömmel fogadtam, hísz ebből a sok is kevés, Uram, te

tudod a legjobban, hány csonttörés volt, mennyi izomgörcs, és fi

--------------------

cam. Akkor még nem tudtam, hogy a mindennapos törtetés, a foly-

tonos rohanás, csak arra volt jó egészen az ínszakadásig, hogy az-

tán teljesen lerobbanj, és minden illúziódat elveszítsd. S már nincs,

senki, aki segítsen. Engem elhagyott az Isten, vagy közben én hagy

tam el őt ebben a nagy küzdelemben, ... erre már nem emlékszem.