Van ki sötétben él, és ha szól, ha beszél úgy makog, mint ma-
jom ketrecében. S mikor ha ír, dadog a buta toll, sír suta kezé-
ben. Bárhogy is, ha betűt formál, és, ha akár hangot is ad, ha
szólni próbál, vagy akármi is mocorog benne, olybá tűnik sze-
repe, mintha önálló gondolata lenne ... Ámbár valójában neki
nem, és nem is lesz soha saját gondolata. Mert ő csupán csak
---------------------
a másokét szajkózza. Persze, te ott legbelül már szinte együtt
érzel vele, őszinte érzéssel drukkolsz, hátha sikerül a többivel
elhitetni, hogy, amit ő mond, amit ő hirdet, az maga a csoda,
és persze a saját kútfejének magva ... De aztán kiderül, hogy
mégse. Ilyenkor minden a visszájára fordul. Ilyenkor, a vélt
hitele védelme okán szembeszáll veled, ilyenkor ő merész em-
---------------------
bert mímel, sértetett hőst színlel, és neked ugrik a bátor. Ám-
bátor inkább meglapul, és ez a gyakoribb. És akkor a vállalt
szerepéhez hűn, sűrűn hajbókol, ő következetesen bókol. El-
játssza neked, hogy tisztel, és szeret. Hízeleg, csúszik, mászik
előtted. De bezzeg a hátad megett? Ott bíz ágál ám ellened.
Ott bíz pocskondiáz ám váltig, ... és k@rva anyáz ám százig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése