Reggel a sarki resti előtt sikerült
parkolni, mint később kiderült,
rossz helyen. Persze, amíg innen
az iskoláig értem volt némi ké-
tely a fejemben, de aztán
elhessegettem a varjakat. Azzal áltat-
tam magamat, hogy … Csak nem?!
Azért a szünetekben ki-kinéz-
tem. Csend, minden rendben.
Apránként elült a gyanúm. Egész
nap sűrű hó esett. Semmi vész, hiszen sószórók járják az utcákat.
Egészen elmúlt a félelmem, már meg is feledkeztem.
Mígnem
----------------------------------------------------
munka után fáradtan, magamba zuhantan lábaltam az autóhoz.
Vastag hó lepte be. Végtére is milyen legyen estére, hisz egész
nap csak esik. Kikaparom zsebemből a kulcsot, nyúlok az ajtó-
hoz. Nem nyílik. Befagyott a zár. Hogy a betyár mindenit! A hó
meg csak hull, s már a szívem is szúr. Na most, mit lehet itt ten-
ni, tanár úr? Nyugi, semmi pánik! Addig is, amíg lenyugszom
letakarítom az üvegeket. Igen ám, de az összes ablaküveg
jeges
----------------------------------------------------
lett. Sebaj, mégis
csak a zárral kellene kezdeni
valamit. Mert,
szorult helyzetében, finésszel él a tanult ember. És hát ezerszer
vivát, hiszen Irinyi János feltalálta a gyufát. Elégettem az
összes
gyufát, de a zár nem engedett szorításából. Záróra kedves ven-
dégek, hallom a nyitott ajtón át a
kocsmából. Nem sokkal ez-
után odalép hozzám a csapos. - Mit matat a kocsimnál Angya-
los úr? - Nem Angyalos, hanem Angyal. - Az
nekem olyan
min-
----------------------------------------------------
degy, ahhoz képest, hogy én vagyok a
tulajdonos. Majd kulcsá-
val kinyitotta az ajtót. - Na látja, az enyém! Földbe gyökerezett a
lábam, szájtátva álltam. - Ne álljon ott, mint egy bálvány, maga
áldozati bárány! Kapja csak nyelén azt a jégkaparót, és segítsen!
Fáradt vagyok sietek, több kéz többre megy. Cserében, s ennek
fejében hazaviszem. - Az történt, kezdtem magyarázni. - Ugyan
már szomszéd, nem kell parázni! Tavaly velem is ez történt.
Vár-
----------------------------------------------------
ja meg a reggelt s, ha felkelt, első a rendőrség. - Uram, tegnap
ellopták az autómat. - Értettem, és vettem, de előbb diktálja be
az adatokat! - Rendben! - Közelesen visszahívom. Pár perc, csö-
rög a mobilom. - Megvan
az autója, uram, mondta az
ügyeletes
sztoikusan. Már nem kell idegeskednie, és minél előbb jöjjön ér-
te. Hát ennyi egy ellopott, és hólepte gépkocsi története. Hála
az
Istennek, és a rendőrségnek. Neked meg, köszönöm a türelmed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése