Kötödés

Ezer helyen láttam eddig a nagyvilágot. Nemegyszer taposta
lábam a sivatagot. Bőrömön éreztem az égető hajnal hidegét, s
a nappal perzselő melegét. Több helyen láttam a Föld furcsán
heges sebét. És volt hol holtra váltan figyeltem a vulkán hevét.
Tetten értem Betlehemben a csodát. Jeruzsálemben megmász-
-------------------------------------------
tam a Golgotát. Láttam keleten a felkelő Napot, a Jeges tenge-
ren a hullámok képezte habot. Égig érő hegyeket láttam, tátva
maradt szám. Szemet igéz, ahogy a hegy felhőkbe vész. Ezek-
hez képest az Alpok hegyláncok csupán csak aprócska dom-
bok. Különös ételeket ettem. Álomtelten feküdtem csillagköd
-------------------------------------------
felhőjén. Ébredtem fénycsóva üstökösök  lepedőjén. De bárhol
is aludtam, keltem, bárhol is látott bolond szívem napvilágot,
mindig haza vágyott. Hiszem, hogy Isten megbocsájt, de sehol
sem leltem annyi csodát, mint határon innen. És bár telik, mú-
lik az idő, a lélek nem sokat változik, mert a szív váltig a honi
-------------------------------------------
röghöz kötődik. Így volt ez mindig, és így van ez most is. Hisz,
ha itt lemosom sarum porát szülőfalum kívánom látni. Oda-
vágyom. Sokáig bámulom a Tiszát. Nekem szinte álom. Hálát
adok az Úrnak, hogy újra láthatom. Iszom az otthoniak őszinte
szavát, sóváran vágyom. Kába részegen járom a házak sorát,
-------------------------------------------
megnyugváshoz juttat. Igen, hiszen igaz tisztulást ad. Vala-
hogy jót tesznek szívemnek a színek, az illatok, a rezdülések,
az a tudat, hogy itthon vagyok. És nemcsak a tudat, hisz any-
nyi ág-bog köt ide, bár bejártam a világot, de én a rög igaz hi-
temre tudattalanul is, és örökre ehhez a Földhöz vagyok kötve.