Útra
kivert lettem én, elesett, árva vén kutya. Gazdám annak
dacára
tett ki az utcára, hogy hűséget viseltem iránta. Pedig
hát
éveken át éhen őriztem portáját. Hányszor kísértem el a
boltba,
ha megjött a nyugdíja. Mentem vele a kocsmába, ott
voltam
mellette, ha be volt rúgva. Ezerszer kísértem haza,
de
-----------------------------------------
hiába sírtam, kérleltem, kóbor eb lett belőlem. Érző kutya szí-
vem azóta vérző seb. Nem ezt érdemeltem. Nyüszítő nóta ka-
parja torkom azóta. Esetlen koldusnak, kivert kutyának hang-
ja
hagyja el
szám. Esendő lelkem, - neked cserébe - szerető hű-
ségem adnám. Üss, ha úgy tetszik, csak fogadj vissza gazdám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése