Annyi bizonyos, - majd látni fogod – hogy inkább dadogok, mint
sem néma vagyok. Eddig nem tudtam eldönteni, neked elmon-
dani, hogy balsors-e, vagy szerencse, a kapni fonál, avagy inkább
az örömöt adni szál köt-e veled jobban össze. De tegnap óta már
tisztábban látok. Lévén, hogy különös nap, éjfélig ültem a gép
-----
előtt. Talán furcsállod, de vég nélkül ünnepeltem magamat. Egy
percre sem hagytam el a házat. És itt a gép, mint ahogy az más-
kor is szokott, mikor üzenetet kapok, folyton csak kattogott. Ter-
mészete szerint pillanatkép morzejeleket adott. Amint sípolt, is-
mét újlépték, megint pittyogott. Az elején folyton csak hegyez-
-----
tem fülem, majd a kis ablakocska mezején olvasva az üzenete-
ket, nem hittem a szememnek. Tudod, bízom én, és mindig is
bíztam benned Barátom. De ettől több és szeretőbb üzenetet ál-
mom határán innen, de túl sem kaptam rég. Végül is még itt állok
előtted és, ha ez bűn, akkor meggyónom bűnömet. Tudod, éveim
-----
száma már túl a hetvenen és most már csak több lesz, sem nem
kevesebb. S, ha engeded, akkor az alkalomhoz méltón, mert talán
jövőre már nem lehet sem mosolygón, sem önsajnálón meg-
hívlak ezen az internetes bolygón virtuális asztalomhoz, ahogy
illik. Légy vendégem itt, és fogyassz annyit, amennyi jól esik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése