Az idő eresztékein szivárog rég a felismerés, ami számomra egyre
inkább erősödő érzés, nevesen, hogy nekem ti testvéreim vagy-
tok. Véreim, … én igazat mondok, mert mikor aludni nem tudok,
olyképpen veszlek titeket magamhoz, ahogy a tüdő mozog, és a
száj levegőért kapkod. Muszáj belétek kapaszkodnom, különben
megfulladok. Már jó pár éve, a magány szárnya csattogna fejem
------
fölött éjjelente, ha nem volnátok ott soraim között. Amikor ver-
set írok ti erősítettek meg tevékeny hitemben. Most is bent csör-
gedeztek ereimben. Ti egyként fogjátok ceruzámat, érző lélek-
ként formáljátok a verssorokat. Nélkületek szívem, s eszem érzésé-
vel hallgatag élnék, a buta számmal csak ennék, suta imára kul-
csolt kezemmel meg földhözragadt béna, és balgatag lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése