Régen, nyár meleg estéken, úgy fogta lelkem, markolta szívem
a zene áhítata, miként jobb helyeken a tisztesség keze, és a várt
vendég, ha babrál a kilincsen, és olyan békésen, miképpen, az es-
ti ima áldása van a levegőben. Ilyen volt számomra a vén tetőfe-
dő tárogatója. És olyannyira vonzó, és egyben megnyugtató,
mint a sziporka csillagjaira büszke égbolt, vagy mint a Naptól
fénylő teli Hold. Alvásra készülő falunkra, akár az esti harang
---
hangja úgy, olyan simogatón és örömre hajlón borult rá Mátyás
bácsi nótája. A vén zenész fúvós szerszáma őseink, rég élt ele-
ink kalandjairól mesélt. Istenáldotta zenész ujja úgy illesztette,
varázsos szája olyan takaros rendbe szedte az ódon nóták sorát,
hogy szinte templomi misét hozott be békés falunk terébe. És
ha ami egyszer a berceli zene tornyából, a Tisza partjáról elindult,
annak égig érő hangjára csillagok sora gyúlt a Tejút csapásán. Az-
---
tán ennek okán éjszakai élet ciripelő hada, bódult tücskök soka-
sága, és a részeg angyalok kába sora, gyűlt össze csodálni, s hall-
gatni őt. Összebújtak, és ős regős történeteket hallgattak mind a
bürkök, a susogó sások, és a pletykás szájú csalánok. Az ingyen
biztosított koncerten nádak füleltek a berekben. A Tisza meder-
ben zenére éhesen remegtek a levelek, földig hajoltak a sápatag
árnyak, a fák, az ágak, és dermedten hallgatták a régi idők dalát.
---
Igen, Mátyás bácsi tárogatójának hangjára szinte minden égi és
földi szinten másképp csörgedezett a vér az erekben. Ilyen esté-
ken különös fény gyúlt a lelkekben. Engem sokak közt, és legki-
vált a Rákóczi induló fogott meg. Minek nyomán kurucok dicső-
sége rémlett, Rákóczi vezérünk glóriája fénylett vissza a rég múlt
időkből. És oly annyira, hogy nem csak a holdon járó álmaimban,
de már éber napjaimban is kísértett. Lévén akkoriban drága apám
---
révész a Tiszán, ennek okán a hét minden napján déli harangszó-
ra ebédet vittem a Tisza partra. Ám néha megesett, hogy késett
az étek. Igen, mert itt Mátyás bácsi házánál megálltam kicsit. Arra
vártam mindig a kiskapunál, hogy hátha meghív egy rövidke vi-
zitre. Persze, erre nem került rá sor soha. Ám azóta is, ha tárogatót
hallok a rádióból, de bárhol is csapja meg regős ének a fülemet,
ilyenkor Matyás urral rokon szív éget, szól, s hív az alkony ég alól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése