Az igazi, a vérbeli, horgász egytől egyig mind nagy, mesebeli
halakról álmodik, így volt ez apámmal is. Ő mint a megszállott
ment, futott, ha esett, ha fújt, ha vasvilla hullt az égből akkor is.
Vonzotta a hal, a víz. Most, ha utána gondolok, nem kis meg-
szállottság kellett hozzá annyi bizonyos ... Tisztán emlékszem,
---
ebben a naiv hitben, ebben a csendes őrületben, mint egy szé-
dült remete órákig ült a pecabot fölött. Mi több, ezer féle tücs-
köt, meg bogarat tett a horogra, gyerekes izgalomba révült, és
várta a nagy halat. Mondván, hogy az a hatalmas, az a mesebeli
totem állat egyszer csak a katolikus pap által megáldott botjá-
---
nak valamelyikére akad. Anyám sokat neheztelt emiatt. Perle-
kedő szája egyre csak szórta apámra, és a Tiszára rosszallását.
Szenvedett tőle sokat, veszekedett vele, szidta, korholta, hara-
gudott érte. Egy szóval az efféle megszállottságát nagyon nem
szerette. Apámnak persze ettől egy percre se apadt el a kedve.
---
Ez a különcsége megmaradt élete végéig, ami főként az utolsó
időkben emelte az égig ... Ezzel telt szegénynek minden napja,
éje. Az utolsó pillanatig betöltötte őt szíve szenvedélye. Végül
is kedvenc unokájának, Attilának adta át felelősségteljes örökét.
Ő viszi tovább konok álmát, ... a boldog megszállottság örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése