Gyermekkoromban imával keltem, feküdtem. Anyámnak, Apám-
nak köszönhetően Istenhitben éltem. Bár ők maguk nemigen jár-
tak templomba, de engem kimondottan arra vettek, hogy vasár-
nap oltár közelben legyek. Valahogy abban a korban minden pil-
lanatban a sarkamban volt az Isten, vagy én tapostam az Ő nyo-
mában, erre már pontosan nem emlékszem. Aztán jól vigyázz
ám, intett Csák tisztelendő úr, hiszen Isten szeme mindent lát. Az
----------------------------
Úr olyan rafinált, hogy hamar megtudja a rosszat. És te azért is
vagy kivételes, mert vasárnap az én személyes penitenciám alatt
kapsz majd üdvösséget. Így lett a nagytiszteletű berceli pap be-
csületem őrzője. Ettől kezdve minden perbeli ügyemet Istennel
ő intézte. Mindemellett még sokaknak volt ő őrzője, lelki pászto-
ra, és ha kellett orvosa, akár órása is, hisz ez utóbbihoz is értett.
Mitöbb, lakodalmakon a rokonok rokona, s szelíd ivócimbora. És,
----------------------------
mert jó volt a modora, a keresztelőkön a koma helyett is koma
volt, de ő oda soha sem ment üres kézzel. Eljegyzéseken ebéd,
vagy vacsoravendég. Igen, hiszen Krisztus vérét ő sem vetette
meg. És hát Csák tisztelendő úrnak nemcsak a saját lelki ismere-
tével, és Istennel, de mindenkivel jó volt a viszonya. Sőt, még a
nép ügyes-bajos dolgaival is és szinte minddel pertu koma volt,
hisz akárhogy is folt hátán folt, ő volt falunk bölcs polihisztora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése