Lelkem
mécsei, szívem fényei ritkán járok
itt köztetek.
Még eleven az emlékem rólatok.
Magamban hordom
szelíd mosolyotok.
Még itt
cseng bennem sok hátra ha-
gyott szavatok.
Van, mikor simogattok, máskor meg
fájtok. Ti égi
szirtek, régi
ikonok, szívek, szent rokonok
-----------------------------------------
ti ereimben
itt keringtek bent. Érzem,
tetten
érem egy-
kori voltotok
szavaimban,
mozdulataimban. Itt vagytok
homlokom redői mögött. A
szívemben, agytekervényeim-
ben őrzöm hajdani valótok. A virágban, a gyertya láng-
-----------------------------------------
ban látom most is arcotok.
Hálás vagyok, és köszönöm
nektek, hogy ismét csendre, lelki békére leleltem itt köz-
tetek. A gyertya
ég, és, ha most el is
megyek innét, a ti
emléketek bennem él, a ti fényetek csillagként ragyog,
még akkor
is, ha ti, itt az örök némaság porába
hulltatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése