Szénaillat

Emlékeim szénapadlásán őrzöm még a frissen kaszált rét
illatát. És hát bőrömön érzem rég a tűző nap erejét, a nyár
átütő melegét. Látom az időeresztékén át a lekaszált szá-
lak takaros sorokba dőlt rendjét. Látom apám kimért léptét,
--------------------------------------------------
és azt is, amint inas karjaival suhint. Szinte szalad úgy ha-
lad a nagy zöld gaz sűrűjében. Látom ahogy göcsörtös ke-
ze alatt megadják magukat, és szép sorjában lerogynak a
kókadt fűszálak. Én meg csak fáradtan araszolok utána.
--------------------------------------------------
Tegnap megint fülembe csengett, ahogy hátra-hátra szólt.
Nem korholt, soha nem bántott szavával, csupán csak biz-
tatott. De én, a vézna legény bárhogy is igyekeztem, foly-
ton mögötte kullogtam. Nem gyorsan fiam, csak tempósan,
-------------------------------------------------
ütemesen! És ez most a volt küszködésem okán, és Apám
megcsendesült emléke kapcsán érintett meg. Igen, mert a
héten házunktól nem messze épp a kis erdő sarjúját kaszál-
ták, és az esti szél házunkba hozta a száradó széna illatát.