Látomás

Magamra hagyott egyedül, rendezett sírok vesznek körül.
Rég vágyott álmom, hogy úgy botorkálok itt egyszer, mint
egy részeg megszállott. Úgy, ahogy egy űzött, magamfajta
lélek a ma élők közül. Véltem röghöz kötött vak, néma nesz
lesz majd a Föld. Úgy gondoltam, csendesen alszanak. De
------------------------------------------------
nem, mert, kik ide pihenni tértek, olyan kedvesen kísértenek
most a Holdvilágos ég alatt, hogy látom őket mind. Hangokat
hallok, rám köszönnek. Megszólítanak; szemek villannak, sír.
nak, nevetnek. Úgy tűnik, hogy az idő lezárt résén át fényde-
rül, és ott legbelül erős közlési vágy mindben. Ismerős arcok,
------------------------------------------------
kitárt karok a kerítésen innen. Miközben csillagsokaság fölül,
itt lent szívek nyílnak meg, és beszélni kezdenek. Hát ezt, így
nem megy, egy szóljon csak, ez a rend! Majd csend, és közülük
egy mesélni kezd. Nemrég a Földre költözött egy Istenszándék,
ki jótét lélek. Okkal,  hiszen teltek ezer évek. Levegőt vett, felsírt 
------------------------------------------------
a friss élet, mint ahogy a többiek, de ez az egy közülük megváltó-
nak született. Hát, már épp ideje volt szikkadt anyaméhek. Nagy
szüksége van rá a földnek. És ő ki lehet? Hisz percek alatt ezer szü-
letik, és szeme mindnek égre mered. Majd megtudod kíváncsi lé-
lek! S ahogy jött rög fölött a látomás, úgy tűnt el, mint egy villanás.