A horgászat volt mindennek az oka.
Aznap estére vendége-
ket hívtunk születésnapomra. Mint
később kiderült, vesztem-
re, mert annak módjára, ahogy szoktam felkötöttem a
pecát
a biciklire, és elindultam a
Tiszára, mondván hátha akad va-
lami a horogra. - Az Isten szerelmére ember, te
hova mész
-------------------------------------------------
korán reggel? Kérdezte az én drága
madárkám. Csak úgy
csicsergett az arany szája. Miért kell neked elmenni te
isten-
átka, hiszen van itthon eleség. - Nekem te ne beszélj fele-
ség! Ezért kell elmenni, mert
estére halászlét kívánkozom
enni. Nem bánom, de legkésőbb délután
négy, - ez a végső
-------------------------------------------------
határ - feltétlen itthon légy. És
most ne mókázz, ne bolon-
dozzál
nekem te hóbortos. A kapunál rám szólt még, aztán
nehogy ott marasszon a
hülyeség, mint a múlthét végén
szombaton! - Jól van asszony, addig maradok
csak, amíg
valami nagyobbat ki nem fogok. Meg, amíg ezt a pár doboz
-------------------------------------------------
sört meg nem iszom. Majd ott kint a
Tisza parton, víz közel,
ahogy a sörös dobozokat számolgattam bódult eszemmel,
engem olyan álmosság fogott el, hogy csak másnap délben
ébredtem fel
harangszóra. Ez az eset megtörtént, így esett.
És most kérdezheted joggal, hogy
mi ennek a tanulsága?
-------------------------------------------------
Ekörül
már megoszlanak a vélemények. Mert az asszony azt
mondaná, ne igyon az, aki nem
bírja. Én meg a mondó vol-
nék.
Tekintettel arra, hogy mindig van nálam tartalék peca
odahaza, meg viharlámpa,
hát fogja magát az a kedves ven-
dég és
meleg nyári éjszaka, jöjjön ki
hozzám a Tisza
partra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése