Hogy mondjam el?

Annyi mindent kellett volna még elmondani égről, földről. Írni életről, lélekről.
Szeretett volna régi, és mostani fontosnak látszó gondról, özön jajszó, de öröm
dolgokról is mesélni. És nem a maga baját firtatni, de érezni, és tudni mások
világát. Esze érzésével fogni sajog, átélni én máshogy fájok bánatát. Figyelni
kivirult örömét, és szemlélni fásult közönyét. Szeretett volna még csendben,
szoba magányban elmélkedni, és nem is annyira a világnak, inkább csak a
papírnak, vagy maga magának. Tervezte, fütyül mindenre, s egy nyáreste, ki
ül a teraszra, és addig bámulja az eget, amíg beleszédül. A tengert is szerette
------------------------------------------------------------------------------
volna látni még egyszer. Tervezte, fel fog mászni egy magas fára, és onnan nézi
majd a falut. Szeretett volna zápor után a patak partjára kiállni és figyelni,
ahogy az bővizűen fodrozva tovafut. Vágyott a frissen kaszált fűben beszívni
annak pára illatát. Paplannak érezni a pajtában száradó szénát, belebújni, és
elaludni benne. Nem voltak olyan nagy, és teljesíthetetlen dolgok ezek, de kór-
házból kijövet bénának, elesettnek érezte magát. Az autóban hazajövet miköz-
ben nyüzsgött körülötte a világ, folyt a könnye. Amit az Isten apránként adott,
------------------------------------------------------------------------------
azt most mind, és egyszerre elvette. El kell menni, pedig sokat akart még ten-
ni. Majd a rádióból egy Máté Péter sláger szólt. ”Csak a jók mennek el” Kedves
nóta, de ő nem volt jó, nem is akart jó lenni soha. Hónapokon át azzal vigasz-
talta a család, és néhány jó barát hogy … "Az orvosok is tévedhetnek, hisz ők is
csak emberek„ Persze, mint mindenhez az életben, ehhez is szerencse kell. Ne-
héz erről beszélni. Hogy mondjam én ezt el? És kell magunkba vetett hit, és
persze szeretet, mert csak így erősödik a lélek. Hál' Istennek még ma is élek.