Ébredés

Mikor már emlékeidben úgy világítanak az évek, ahogy az éj-
szakát pásztázzák a reflektor fények. Mikor már elnémítha-
tatlan története van nyárnak, deres télnek, és bár léteznek 
körötted tavasz lények, de nincs keletje az őszember mesék-
nek. Nem tehetsz mást, minthogy asztalhoz ülsz és írni kez-
---------------------------------------------------
desz. Hosszan tűnődsz fontos, de van, hogy jobban csak csip-
csup dolgokon. Bokrosan elmélázol azon, hogy a tegnap ala-
kok úgy öltsenek testet történeteikkel, úgy valahogy, ahogy
szemünk előtt jelennek meg a köztéri szobrok. Hogy azok bár-
mely évszakban valós patinájukkal sütkérezzenek a napban.
Tudom, hogy csupán önjelölt krónikása vagyok a jövőnek, de
---------------------------------------------------
ahogy ezek a sorokból kinőnek, ahogy a történések ködéből
kilépnek, a szívem simogatják, mikor rám köszönnek. Mond-
hatnád hitvány hiúság, nyilván igazad lehet. De bárhogy is
vélekedsz róla, én úgy szeretem a poéta gúnyáját, az emlékek
frissen vasalt ruháját kikészíteni estére a székre, hogy az
éjszaka hosszát mérve, ha reggel csörögne az óra, neked az
---------------------------------------------------
ébredőnek egyetlen öltözéked darabját se kelljen keresgélned.
Az életben nincsenek véletlenek, ha nem keresed, magadban
a múltat, az előbb-utóbb káoszhoz vezet. Mindennek meg van
a kémiája, ami, ha nem is mutatható ki képletekkel, de nagy
valószínűséggel kiszámítható minek, milyen következménye
lelehet. És, aki számol a múltjával, az szembenéz önmagával.