A munka becsülete

Nem vagyok elszállva magamtól, nem voltam soha, és nem is
azért írok, hanem inkább a munka becsülete, és nevelő hatá-
sa okán. Gyermekkoromban irigyeltem azokat, akiknek csak
tanulni kellett. Igen, mert nekik volt idejük játszani. Nekem erre
csak iskolai szünetekben volt lehetőségem. Apám reggel, még
mielőtt elment volna hazulról, kiadta a munkát. Mondván nem
sok ez fiam, aztán, ha végeztél játszhatsz te is, mint a többiek.
Ennek reményében igyekeztem minél előbb végezni, de ez az
elképzelésem legtöbbször csupán csak remény maradt. Ami-
kor ezt szóvá tettem, "okosan" azt mondta. Ennek két oka van
--------------------------------------------------------------------
fiam. Az egyik az, hogy lassú vagy, a másik pedig az, hogy
nem tudod a dolgaidat megtervezni. Amikor hazajött, beszá-
moltam, legyintett. Lassú vagy! Aztán ez rögzült a családon
belül is. Mondták is gyakran. Lassú vagy! Annak ellenére ala-
kult ki ez a nézet, hogy például kapáláskor, vagy tengeri törés
kor, de más hasonló természetű tennivalók alkalmával is min-
dig a testvéreim előtt jártam, de hiába. Mindig, azzal cikiztek,
hogy... "Lassú vagy, mint a Mészáros nagyapa! Aztán egy idő
után már nem sokat törődtem ezzel. Legyen apámnak igaza.
--------------------------------------------------------------------
Számára ugyanis minden kiadott munka csupán egyórás volt.
Egy óra alatt megvagy vele fiam! Megszoktam, nem vágytam
az elismerésére. Nem, mert rájöttem a fifikára. Mikor fogatért
cserébe más családhoz kellett menni dolgozni, jóval a rokon
gyerekek normája felett teljesítettem. Később, inas koromban
a legtöbb hasonszőrűt munkában, de nem csak abban, mert a
tanulásban is messze megelőztem. Még később, feleannyi idő
alatt teljesítettem a normát, mint a többiek. És mivel nem tud-
tam mit kezdeni magammal, hát fele időmben segítettem ne-
--------------------------------------------------------------------
kik, vagy félre húzódtam, könyvet olvastam, vagy tanultam.
Igen, mert ahány munkahelyem volt szinte mindenhonnan is-
kolába küldtek. Ahogy említettem nem vagyok elszállva ma-
gamtól, nem voltam soha, nem is ezért írtam, hanem inkább a
munka becsülete, és nevelő hatása okán. Hála Istennek még
így hetvenkét évesen is dolgozom. Ami nem bűn, nem erény,
csak tény. Mint ahogy az is tény, hogy én szerencsés ember-
nek érzem magam, pedig nem nyertem a lottón. Szerencsés-
nek, mert van munkám és, mert napszám igényt tartanak rám.