Rossz álom

Az egész élet számtan, de most elhibáztam. Késve vet-

tem észre, és félve nézek körbe. Nem emlékszem az ok-
ra, mért szálltam rossz vonatra. Amikor kinézek az abla-
kon, borzalmas. Földig tarolt tájat látok mindkét oldalon.
Jobb volna nem látni, jobb lenne menekülni jó lenne le-
ugrani, de a vonat egyre csak robog, és nincsenek meg-
állok, állomások. Zavart, és tehetetlen vagyok. El tudnám
-------------------------------------------
ütni az időt, mert van kihez szólni, de minek, nem érde-
mes. Valahol elhibáztam. Kivel beszélhetném meg, mit
mondana? Koma, te akárcsak én rossz jegyet vettél! Mi
lenne, együtt érezne, kinevetne? Olyan furcsa, olyan ide-
gen itt köröttem minden. Hamis a személyzet, és az utas-
társak is épp úgy mesterkéltek. Hamis a mozdulatuk, a
mosolyuk. Érzem sokuk csak azért viselkedik így, hogy
bosszantson, hogy csibészségből leckét adjon. Egy gya-
-------------------------------------------
nus alak mindig, egészen közel hajol hozzám. Hízeleg. Ne-
kem hízeleg a vele egy rangúnak. Vajon mi az oka, mi hajt-
ja? Egy másiknak az a mániája, hogy fontosnak akar lát-
szani, bár az arca szimpátiát mutat, a szeme szeretetet. Egy,
olyan fehér köpenyes, szanitéc jelét a karján hordja, együtt
érzéséről akar biztosítani. Naivnak vél, empátiát színlel,
altat, lelkembe matat. Szerepel, jön-megy, fontoskodik ő is
-------------------------------------------
játszik, alakít, és még élvezi is. Abban reménykedik, hogy
kihúz belőlem valamit. Nem tudja, hogy átlátok rajta. Rohan
a kórházvonat, zakatolnak a kerekek. Egyszer csak lassít, a
hangszóró felvisít. Érces hang ordítja a hangosbemondóba.
Mindenki foglalja el a hálókocsit! Én is, mint a többiek elfog-
lalom a helyemet. Csend, leengedek, elalszom.  Arra ébre-
dek, hogy a hangszóró megint ordít. Végállomás, kiszállás!
-------------------------------------------
Nyílik a hálókocsi ajtaja. Hozzám lép a vonat főorvosa, meg
néhány ápolója. Vége a sumákságnak, maga meggyógyult
ember. Szedje a cókmókját, öltözködjön! Aztán máskor job-
ban vigyázzon magára, meg ne lássuk itt többet! Lent, a vo-
natról leszállva, azt mondja egy szintén sebesült sortárs. Jó
áll neked a civil ruha barátom. Majd azt hallom reggel, hogy
Eszter, a párom kelteget. Ébredj Bandi, menni kell dolgozni!