Mostanában gyakran meglátogat a múlt. Úgy alakult az élet, hogy
a dereskortól, és a bortól kigyúlt lélek eggyé lett. Ma már csen-
des estéken bortól vidul a pohár. Bort nyel, s örül, ha iszik a száj,
és boldog a szív is, mert megint nyert egy napot. Így van ez, hisz
vén korára megbékül sorsával az ember. Esténként asztalhoz ül.
------
Emlékekkel tele mesélni, s inni kezd. Így kezdődik mindig. Emlék-
szel-e milyen volt rég? Legutóbb arról szónokolt az öreg szív, mi-
lyen volt mikor még üres volt a zseb. - Hűha! Hát ez fölöttébb
hőskor lehetett. Egy korty, és már is jön rá a válasz. Te, el nem
hiszed, hogy mily dicsőkor volt az. Már az első nap az összes kira-
------
kat engem dicsért. És tudod - e, hogy miért? Azért, mert tető-
től-talpig én voltam benne. És ez az önkép tartást adott. Sok pesti
kirakat szivárvány fényt gyújtott szememben. Titkot súgott fülem-
be. Elvarázsolt, és remélt jövőt vázolt. Azt mondta, hogy munka
után a sarki resti tárt karokkal fogad, és nem csak ivó cimborákat,
de segítő társakat is ad. És, ha megbecsülöd magad, mondta, ak-
------
kor a táncban, barátoknak tudhatod a pesti lányokat. Mindemel-
lett munka mellett esti iskolába járhatsz. S ez, nem csak rövid távú
vázlat. Hisz, ha elszánt vagy, akár bíz nyakkendős emberré is vál-
hatsz. Istentől védő burkot kapsz. Csak arra kérlek, hogy ne bízd
el magad! Hirtelen dühödben ne vesd el vadon a sulykot, mert
különben nem leszek cimborád, és nagyon megharagszom rád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése