Hála az Úrnak, mégiscsak lábra kap a Berceli futballcsapat. Egy
kora tavaszi nap sikerült újra látni egy berceli meccset. A ritka
sportélvezet kapcsán szerettem volna belépti jegyet venni, ám
nem lehetett ... Nahát gyerekek, én sosem szerettem a potyát!
Erre csak legyintettek. Hiába kérdeztem az okát, azt mondták,
------
a meccs ingyenes. Kedveszegett tartottam kezemben a sörös
üveget. Miféle szokás ez mostanában. Aztán a szép játékot látva,
túltettem magam rajta. Jól játszanak a gyerekek, és hát a sör is
kellemesen hideg. Akkor hát hajrá Berceliek! Hajrá Földiek! Öt-
ven év telt el azóta, hogy én itt pályára léptem, ezen egy kicsit
meg is ütődtem, és azon tűnődtem, hogy bizony közülük sokan
------
már nincsenek. Más utakon járnak az emlékeimben szeretve őr
zött régiek. Égiek lettek, ott fent kergetik a labdát a drága szen-
tek. Mindemellett oly sok év után sikerült látni egy hazai mecs-
cset. Megerősítették hitem a régi, a hajdani lelkek mai utódai. Há-
la az Úrnak újra nagyszerű a csapat. Hajrá Földiek, hajrá Berceliek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése