Mielőtt pálcát törnél züllött szívű utcára lökött hajléktalan fölött,
gondolj azokra az időkre mikor még egy száll magad álltál az is-
meretlenek között. Mikor még sandán nézett rád az ég. És isteni
szerencséd, hogy ké évnyi katonaság után az előzőket úgyszől-
ván kinőtted, pőre testedre ruhát adott a tisztesség. Munkádért
cserébe menedéket kaptál, tűzhelyet, asztalt, ágyat, meleg haj-
---------------------
lékot, biztos falakat. Tetőt, mi alatt bizton húzhattad meg maga-
dat. Ellentétben a most itt hajbókoló, kunyeráló embertársaddal.
Ki léha tékozló, veled egy méla, gyarló, csak te hozzá képest sze-
rencsés vagy. Igen, mert akkoron tudtad, többre vagy képes, és
így nem kellett az ebnek odavetett kegyelem kenyér. Nem mert
nem engedte meg az otthonról hozott büszkeséged. És sorolhat-
---------------------
nám tovább az akkori erényed, bűnöd, s elesettséged. Emlékezz
csak, mikor otthagytad azokat, kik téged befogadtak, és te nap,
mint nap megint csak lézengtél. Lapos zsebbel olcsó albérleteket
kerestél, fehér lepedőt, és méltó nőt reméltél magadnak. A ma-
gány helyett szerető társat, a hajléktalanságod mellett saját tetőt,
meleg családi fészket, biztos házat, és eleven, ... okos gyerekeket.
---------------------
Ha visszatekintel, ha mélyen magadba nézel bizony így volt ez.
S hát, így karácsony tájt, nem árt egy kis önvizsgálat. Szánd meg
ezt a szegény embert, kit a sors az utcára lökött. - Fogjunk kezet
és, ha engeded az idősebb jogán tegezlek. Gyere velem, címbora,
eszünk valami féle drága meleg ételt, iszunk rá valami jobb fajta
bort, és, ha kedved víg, és úgy tartja, el is beszélgetünk egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése