Csendesen jöttem, észrevétlen, hogy megtekintsem Isten mit
alkotott. Hálás vagyok, hogy víg teremtő kedvében számom-
ra érző lelket adott, és világot értő tudatot. És azért is, hogy a
szeretete bizonyosságaként a HIT által kusza dolgaiba, ha egy
kicsit is, de beavatott. Megmutatta az imádságos titkot, mely-
től nincs drágább kincs, ritkább csoda, és már nem is lesz so-
------------------
ha, mint az Ő örökmozgó, mindent átható varázsa. Nincs a vé-
letleneknek hozzá fogható jele, sem lobogó szelleme, melynek
ágboga úgy lenne áldással tele, mint az egyre táguló univerzu-
ma. Reggelente a kelő Nap aranya úgy ragyogja be köröttem
a teret, hogy puszta létem örömében lángra kap. Hevesen gyúl,
lobban, táncol, dalol és önfeledt mulat. Majd napra éj, tüzes ok
------------------
perzsel. Sok évre, évtizedre fájni kezd az ember. Leteper ezer ba-
jom, égni fog, sok sebem nyilall, sajog. Bágyadt elmémre, fáradt
szívemre rájön a mélybe mart ámulat. Ráköszön a zsibbadt este,
és a vak csillagteste voltomba ringat a kábulat, mert utam végé-
hez ér egyszer. Én üres kézzel, üveges szemmel, meztelen, ahogy
az elején jöttem ... kínban, levegőért kapkodva, fúltan megyek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése