Mint minden eltévedt lélek, egyszer majd én is hazatérek. És,
mint rég, ismét ismerősként köszönnek rám a Tisza parti esték.
Hiszem, de főként remélem, mikor ha megérkezem, újra barát-
ként fogad majd szülőfalum, úgy mintha csak tegnap léptem
volna ki a kapun. Úgy ébredek álmomból, kelek fel ágyamból,
-----------------
hogy a szelíd fák lombjain át ezer sugarát teríti rám a reggel.
S míg az otthoni ég alatt, a kék idő halad - a szívemnek kedves
harangszavú burokban bent - a béke, és a vele egyrangú csend,
lábal odalent a Tisza zugokban. A templomban ismét tömjén il-
lat száll, és mint azelőtt misét celebrál a pap vasárnap délelőtt.
-----------------
Látom magam előtt, ahogy csapatokban jönnek az ünneplőt öl-
tött emberek. Sűrűn összenőtt sorokban ülnek a kopott padok-
ban ifjak, és vének. Én meg a meghatott, a hazatért, a hányatott,
hálát adok Istennek, hogy együtt lehetek velük. A Nap besüt, ke-
zemen babrál a fény, ... melege átüt a templom katedrál üvegén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése