Ahogy szoktam vasárnap reggel hétkor épp vásárolni indultam.
Mikor az éhes veréb csapat ételmaradékra várva fent csivitelt a
tetőn. Aznap a kaput tárva, arra lettem figyelmes, hogy egy fur-
csa szárnyas szerzet, - sosem láttam előtte ilyet - olyan begye-
sen mászkál a csacska az öreg macska körül, mintha ő volna a
------
porta birtokosa. Miközben a szemtelen verebek féltek tőle, ő
ahelyett, hogy félne, szinte szembe szállt vele. Miután a kaput
kinyitottam bent maradtam a kocsiban és csak néztem, mint
a moziban. Egészen belefeledkeztem, úgy mórikálta magát.
Nem hittem a szememnek. Hát miféle szerzet ez, és miféle cso-
------
da, hogy őt ez a vén goromba macska nem bántja? Már rég el
kellett volna mennem, de csak ámulva figyeltem vak bátorsá-
gát, és díszes ruházatát. Hátán természet fölötti kéket viselt,
melynek színe tinta kék, és égbolt kék közötti volt. Melle, és ha-
sa táján vöröses díszlett, ami itt-ott még barnát, meg fehér fol-
tot is hintett. Annyira megfogott a díszes öltözet, hogy aznap
------
éjszaka kék, fehér, meg vöröses barna színek keveredtek álma-
imban. Másnap, álomélményemre, de főként szépségére tekin-
tettel "kék madár"-nak neveztem el. Azóta reggelente idejár
a kertbe. Itt eszik, ügyes csőrét fenegetve tollászkodik, jön-
megy, fontoskodik. Itt mászkál a kertben nagy örömömre. És
amíg el nem száll, addig én rendre csak gyönyörködöm benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése