Az idén télen parthoz kötött láncra verten belém költözött a szé-
gyen. Eltökélten azt reméltem, miként eddig minden évben, rend-
be hozzák csónak testem. Várván, ... vélten, azt képzeltem, tán
még igényt tartanak rám. Ám mint anyjától ellökött kutya kölyök,
nem tudom, miért lettem árva, és üldözött. Nekem itt a Tisza rév-
------
ben folyik el a kátrány könnyem, odadobva rossz sorsomnak, ma,
vagy holnap, elapad a csónakvérem. Aszik dongám, darabokra
hull a ladik bordám. Elhagyatott csúnya lány vágyik így ölelésre,
a szárny szegett madár repülni tiszta égbe, ahogy én vágyom visz-
sza az öreg Tisza vízébe. Ám most árván, itt kell vesztegelnem.
Pedig tavaly még Tiszalökig ereszkedtem és olyan könnyen, mint
------
egy király versenycsónak. Mi több egészen Tiszabecsig, miként
a sirály merészkedtem. Vigéckedtem, lebegtem szinte madárként
repültem. Amit itt kevesen mondhatnak el a Felső - Tisza körök-
ben. Egészen máig reménykedtem, de már úgy látszik, szétesik,
darabokra málik ladik elvem az én kalandos vízitúra tervem. Ne-
kem, kinek mindig volt stílusa, nekem kinek eleddig százszámra
------
volt patrónusa. Így folyik szegény árva ladik lelkében a tusa. A
volt Tisza szolga morgolódik, küzd, vív, itt egy magában. Lelke
viharában dúl-fúl, de még mindig bízik, mindhalálig reménykedik.
Csak hát ő az öreg szelindek eb még nem tudja, hogy ennek a sze-
líd medernek, amit Tiszának neveznek ő kisemmizett koldusa lett,
és az ő öreg csónak testének már soha, de soha nem lesz utasa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése