Az Olt partján

Ha kedveled az adomát, ha szereted a mókát, … akkor hát

olvasd ezt a mívesre formált magamfajta alkotást. Az eset,

amint látni fogod nem itt lenn a Tisza menti rónán, de ott

fenn a magas Hargitán történt. Ahol is a medve szabja még

ma is a törvényt. A szorgos hegymászók népe. Nevesen, és

ekként; a Mózsi koma, s az ő tisztes felesége, na meg Mózsi

--------------------------------------------

anyósa olyan korán indultak gomba fürkészésre, hogy akko-

riba még épphogy harmatos vót a bazsarózsa. Es ahogy kiér-

tek el es kezdték ott rögvest a nagy móstatást. Na, de úgy el-

mélyültek a gombakeresésbe, a szeder szedésbe, hogy rájuk

borult az este. Így hát nem vót mit tenni, szállást kellet keres-

ni. Úgy esett, hogy ott, az Olt partján rögvest találtak is egyet.

--------------------------------------------

Történt osztán, hogy tán kis időbe se tellett, a mama kiment a

Holdat bámulnyi, merthogy ma se tudott alunyi. Igen ám, de a

medve se. Es hogyes, hogyes ne, de ők ketten elkezdtek egy-

más közt civódni. Szólt is az asszony. - Te, Mózsi, csak ki kék

azzal a fejszével menni. - Hadd el mán feleség, hogy az én fej-

szém nyomán itt vér folyjék? S, ha mennék is kit vágnék, sze-

--------------------------------------------

gény anyádat, vagy a nagy-legény medvét? Asszony, üket te ne

sajnáljad, hisz most mán mindkettő védett állat! Es tudd, ha va-

lamék elfut, az még nem a jobbik eset. Bíz, ha meg egyik se sza-

lad, es a medve fekve marad. Ha még es anyád győz, es süt hol-

nap, vagy főz? Az Istenért feleség, te aztán tudjad a mórest, s a

regulát! S főként arra vigyázz, hogy elébb anyád egyék gombát.