Na gyerekek örülök, hogy megjöttetek. Ma egy Rupi illtőségű fa-
lunk béli cigányról mesélek nektek. Rupi cigányt még gyermek-
koromból ismertem. Úgy emlékszem, hogy kint lakott a vásár-
téren. Osztán honnan, honnan nem, de ennek egyszer két szép
malaca kerekedett. Nagyon elcsudálkoztak ezen a Berceliek. Rupi
-----
koma ezt a maga fejével úgy gondolta, hogy irigyek a népek. És
a dógát tovább módolva úgy döntött, hogy a kisebbet levágja
Jézus születésnapjára, másképp mondva karácsonyra, míg a na-
gyobbját meg eladja Ferenc napra ... Egy szóval mire jönnek a hi-
degek túltesz az egyiken. Igen, de mit tesz Isten, mire az ősz köd-
-----
lött vóna, még mielőtt Rupi hurkát töltött vóna az egyik megdög-
lött közülük. Az falusiak ezen nagyon elsajnálkoztak. Erre Rupi
cigány azt mondta atyailag, nem olyan nagy baj az, mer ott döglik
ahun van. Nem is szabad búslakodni ezen atyafiak, hiszen a má-
sik még egészen jó állapotban nevelhető. Aztán ahogy telt múlt
-----
az idő hát, mit tesz az ég a másikát követő nemsokára a végső is
megdöglött nála. Ekkor is sajnálkoztak a falusi népek, de Rupi ko-
ma ezzel sem törődött, és az öröklött optimizmusánál fogva azt
mondta a parasztész többieknek. Ne búsuljatok, meghót és kész.
De hála a magasságos Úrnak mára mán végképp elmúlt a vész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése