Atyai szigor

2023. július 29.

Apám  a  megélhetés  okán  korán  munkára fogott, mindennap ki-

adta a  parancsot. Ő elmélkedésbe  nem  bcsátkozott, de nem ám. 

Apám tőmondatokban gondolkodott. Ezt, meg ezt meg kell csinál-

ni! Respektje képpen, s hogy  legyen jövőképem megigazította de-

rekán a nadrágszíjat, és még megkérdezte. - Ugye világos a feladat 

fiam? Nyilvánvalóan, mondtam magamban, és némám bólintottam.  

Ezeket a rövid utasításokat apám azért tette, hogy ne legyen kétsé-

gem a tekintetbe, mi lesz a következménye, ha nem úgy végzem a  

dolgom, ahogy  azt Ő elképzelte. Apám  sohasem kért. Ő, utasított. 

Apám katonás rövid parancsokat adott. Számos ilyen feladat  közül

---

épp a napokban jutott  egy tanulságos  történet az eszembe, minek 

következménye,  jelmondata,  de mondhatnám  úgy  is  hogy életre 

szóló  üzenete  az   hogy … ”Ha a Teremtőnek az ember a mindene,

akkor  az  állatnak az ember  az  Istene.”  Magyarul;  a  tudattalan  

jószágot  ápolni,  szeretni  kell,  és  persze gondoskodni kell róla. Ez

olyan kétségbe vonhatatlan törvény, mint az izraeliek számára a tó-

ra. Úgy emlékszem, közvetlen a cséplés után megbízott, - 9 éves ha 

lehettem - hogy  a tavaly  óta  felhalmozott  trágyát  tehénszekéren  

szállítsam ki az Oklocsányi  tarlóra.  A két igára  alig fogott üsző ké-

pezte a fogatot. A szállításhoz segítséget is adott, az én drága Erzsi 

húgomat, aki 7 éves kora ellenére, szerető lénye, lányos leleménye 

---

révén támaszként, együttérző társként szolgált. Egyébként a baj ab-

ból adódott, hogy  a trágya leszórása  éjszakába nyúlott, és a tanu-.

latlan üszők járomba fogása is komoly gondot  okozott.  Úgyhogy 

fiús  zavaromban  az  Istent  és  a két  barmot okoltam, csúnyán  és 

hosszan  káromoltam. És hogy az elveszett időt  behozzam dühöm-

ben  haza  úton a két üszőt vertem-ütöttem.  Apám a Tiszánál telje-

sített szolgálatot, anyám rokont látogatott éppen késő este lett mi-

re a húgommal és a két üszővel hazaértem. Az ólba tereltem  a két 

állatot,  és ágynak dőltem. A jószágokon az ostorcsapások nyomot 

hagytak.  Arra ébredtem másnap … Apám kezében a nadrág-szíjjal  

engem szólít, és szíd.  Te alávaló gazember, mit tettél  az üszőkkel?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése