A munka becsülete

Nem vagyok magamtól elszállva, és nem  is voltam soha, de nem

is azért írok erről, hanem inkább a munka becsülete, és nevelő ha-

tása okán. Gyermekkoromban irigyeltem  azokat, akiknek csak ta-

nulni  kellett.  Igen,  mert  nekik  volt  idejük  játszani. Nekem erre 

csak az iskolai  szünetekben  volt lehetőségem. Apám reggelente, 

még mielőtt elment volna hazulról, kiadta a munkát.  Mindig meg 

------

akart  győzni  arról, hogy  nem sok  ez a  munka  fiam,  aztán,  ha

végeztél  játszhatsz  te  is,  mint  a  többiek.  Ennek  reményében 

igyekeztem minél előbb elvégezni a kiadott feladatokat, de az el-

képzelésemből  legtöbbször  csak  a  remény maradt. Amikor ezt 

szóvá  tettem,  okosan  azt  mondta.  Ennek  két oka van fiam. Az 

egyik az,  hogy  lassú vagy, a  másik  pedig az, hogy nem tudod a 

dolgaidat megtervezni. Amikor hazajött, beszámoltam, legyintett. 

Lassú vagy! … Aztán  ez  rögzült  a  családon  belül  is. Mondták is 

------

gyakran.  Lassú  vagy!  Annak  ellenére  alakult ki ez a nézet, hogy 

például  kapáláskor,  vagy tengeri  töréskor, de  más  hasonló ter-

mészetű  tennivalók  alkalmával  is  mindig  a testvéreim előtt jár-

tam,  de hiába.  Mindig, azzal cikiztek, hogy ... "Lassú vagy, mint a 

Mészáros nagyapa!" Aztán egy idő után már nem sokat törődtem 

ezzel.  Legyen  apámnak  igaza. Számára  ugyanis minden kiadott 

munka  csupán  egyórás  volt.  Egy  óra  alatt  megvagy vele fiam! 

Megszoktam, nem vágytam  az elismerésére. Nem, mert rájöttem 

------

a fifikára.  Példának  okán, mikor fogatért cserébe más családhoz 

kellett menni dolgozni,  jóval a rokon gyerekek normája felett tel-

jesítettem.  Később, inas koromban  a  legtöbb hasonszőrűt mun-

kában,  de  nem  csak  abban,  mert a tanulásban is messze meg-

előztem. Még később, feleannyi idő  alatt  teljesítettem a normát, 

mint a többiek. És mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, hát 

fele időmben  segítettem nekik, vagy félre húzódtam, könyvet ol-

vastam, vagy  tanultam. Igen, mert ahány munkahelyem volt szin-

------

te  mindenhonnan  iskolába  küldtek.  Ahogy  említettem nem va-

gyok  elszállva  magamtól, és nem is voltam soha, és nem is ezért

írtam  erről, hanem inkább a munka becsülete, és a semmivel ösz-

sze nem  hasonlítható nevelő hatása okán. Hála Istennek még így

hetvenegy néhány évesen is dolgozom. Ami nem bűn, nem erény, 

csak tény.  Mint   ahogy az is tény, hogy szerencsésnek érzem ma-

gam, és  nem  azért,  mert  nyertem a lottón. Azért vagyok szeren-

csés,  mert  van  munkám  és, mert  napszám igényt tartanak rám.