Ősz

Ilyenkor ősz tájt, mint szomjas testet úgy itatják az esőre lelt árkok, 

s patakok a derűs határt. Napestig hirdetik nagy zsolozsmás hitük, 

és váltig  csak  viszik a  táp  éltető italát  a  gyökerekhez, de még a

bozótos is, és a berek,  mint vérrel  telt  erek  isszák a víg ősz édes 

nedveit. Mikor pedig az esős  ősz idő  harangja kondul, ilyenkor te-

-----

mérdek  felhő borul egymásra. És ahogy a pára románcukban, vá-

gyukban  összeérnek, ezek nászuk örömkönnyeit hullatják a föld-

re. Cseppre - csepp esőkincseit egyre csak telítve árkok, erek, ker-

tes patakok  csendes medreit.  És mikor a mezők kertjeire rátekint 

az őszi Nap újra ébred, ilyenkor bódult táncba kezdenek megint a 

bogarak, és mind a fenyérek, s a bokrok.  S a szorgos méhek, csó-

kot szórnak a  részeg virágok kényes szirmaira, édes aszút gyűjtve 

-----

a télnek  mézittas  kaptáraiba.  Ilyenkor  még éltető  melege van a 

Napnak.  A fák  lombjain, és a  cserjék bokrain békés sugarak bab-

rálnak. Üstökén az ágak, a levelek a forró nyárnak titkait őrzik, víg 

színek  ködlenek  mindenütt.  Amíg  a  szem  ellát rőt, ezüst, zöld, 

alig barna,  és aranysárga  színek  kavalkádja  ölelik  egymást. S a

mezők fölött még szivárványos, víg zsoltárt dudorász fent a derűs 

ég.  És  a  bölcsen cizellált anyatermészet  fel - felkiállt, … Vivát!