Rák

Rendesen fel  lett  adva a lecke.  Nevesen, amit  vese tájt érzek az

bizony rák. Így hát, hogy kimondják a  szentenciát  az orvosi  stáb

konzíliumra  ült  össze.  Az lett  a csapat  összegzése,  hogy  előre

haladott   állapot  miatt  a  műtét  kizárt.  Elsőként a radioterápiát

javasolják, és ha  az nem  segítene,  arra  az  estre  a  kemoterápia

következne.  Elkezdtem  a   procedúrát. Szívem,  lelkem  jobbulást

---  

várt,  de  a  beteg  testem,  mintha  eleven seb lenne,  egyre  csak

lüktetett, egyre csak fájt. Különösen este  szakadt rám a fájdalom.

Hiába  volt a  fohász,  hiába  az  Úrnak  mondott  ima,  de még a

nyugtatóknak sem volt semmi foganatja.  Egyetlen estén sem jött

szememre  álom.  Sajogva, fájón forgolódtam az  ágyon. Aztán a

sok szenvedés okán,  a  kutakodó   lázban  a   páromnak   eszébe

jutott  egy volt  tanítványa,  aki  egy vidéki  kórházban  praktizál. 

---

Istennek hála rövid  telefonos  egyeztetés  után nála kötöttünk ki.

Megnyugtatott. Angyal úr, pánikra semmi ok. Régi recepttúrákra

hivatkozott,  és tea-főzetekre  fogott. És kiadta a parancsot, hogy

az addig alkalmazott gyógymódot hagyjam abba. Teltek a napok,

a hónapok  és az  álnok  rák,  mint  halált  hozó ok  elmúlt, alább-

hagyott. Sorsomnak hála így lehet az hogy még mindig itt vagyok.