Vad, embertelen kísértet ül rá Bercelen a júniusi estre. Kint a te-
metőben Krisztus teste feszül rá az öreg fakeresztre. Félelmük-
ben ebek, bősz pusztítást nyüszítenek az esőben. Egy érzéke-
nyebb akácbokor sörényén fent egy ijedt kis levél remegni kezd.
Valami galád dolog van most készülőben, súgja levéltársa fülé-
------
be. Az félszegen még meg is ütődik ezen, majd felszisszen, és
nagy sebtiben tovább adja a hírt. Minek hallatára ezer kis levél
mozdul meg hirtelen. A kertekben vészt kondít a harangvirág. Ék-
telen haragjában villám cikázik az égen át, és tüzet sistereg. Ide-
lent ijedten lapulnak le a füvek, meghajolnak a nyárfák. És az éj
------
mély sötétjébe borulnak a színek. Az éjszaka gonosz fészekrakója
átkot, pusztítást liheg. Lecsap vadul a szörnyeteg, a konok gaz tal-
pa alatt lapul, ... görcsöt kap az élet. A vad bestia hatására süket
füleket, s vak szemeket növeszt az Isten. Meg se pisszen. Hagyja,
hogy a házak apraja-nagyja jajt, s bajt üvöltsön, s az orkán áldoza-
------
tává váljon ... Sebet üssön tárva hagyott portán, s a kopott házak
árva falán ... A szél dühödt acél markával tetők alá kapjon. Gyász-
este zord borújával, forrt, s buta haragjával, gyors teste iramával
mindent messze sodorjon, mi a tébolyult útjába kerül. Kegyetle-
nül mindent, ami becses, ami szent, innen el magával vigyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése