Az elején még annyi és olyan gazdag szín kínálkozik az anyaméh-
ben. Aztán eredendően és sokáig fekete-fehéren világít mindaz,
amit a szeretetéhes szíved örökölt. Bárhogy is lett légyen, de
majd nyűtt testeddel együtt magába zárja az anyaföld. Én mos-
tanában gyakran tépelődők ezen, és veszettmód bánt is, de bok-
-----
ros teendőim között is hiszem, hogy, ami bennem hamvadni lát-
szik, azt az örök végtelen viszi majd tovább. Meglehet talán hogy
szerencsés vagyok, mert mikor unokáimra nézek, érzem, látni vé-
lem ezeknek a kedves jövőt teremtő lényeknek eleimtől örökölt
jeleit. Érzem magukkal vinni az örök planétán az ősök igaz jegye-
-----
it. Vinni a fénynek szivárvány színeit, ám azt is, ami bennem této-
va folt, és igába borult rossz szokás volt. Igen, mert ők vitába me-
rülten is ezt hirdetik. Hirdetik már, és hiszik, de kik akár ha a
felét is magukkal viszik, ennek az általam avíttságnak nevezett té-
tovaságot, akkor én reszketeg, vén-kába, már nem éltem hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése