Ahogy múlnak az évek, úgy fakulnak meg a gyermekkori képek.
Persze nem mind, és nem is egészen, mert az idő gyúlt fényében
feldereng egy - egy elfeledettnek hitt emlék. És bár már rég fel-
nőttem, de még ma sem értem, mért érzem ilyen intenzíven át a
szentesték áhítatát. El kell mondanom, muszáj megosztanom,
hogy bizony nagyon fájt, mikor nem volt karácsonyfánk. Betle-
------
hemben Szűz Máriát beengedték az istállóba, a kis Jézuskát is be-
tették jászolába, csak a mi házunkba nem köszönt be Isten áldá-
sa, a drága kincs. Csak nálunk nem mozdult meg ajtónkon a ki-
lincs. Hát ilyen Krisztus nincs! A szeretet éjjelén igenis ott fog ülni.
és juszt is álmokat fog szőni a szent ünnep éjjele és nappala. Szár-
nyat fog bontani karácsony révén, odafent az égi fény angyala
házunknak tetején. Fogok gondoskodni róla, hogy így legyen. Én
------
még emlékeszem a vén fákra, melyeknek zöld lombú ága közt hú-
zódott meg sok pilóta lélek, oda fészkelte be magát a víg nőta, az
ezüstös madárdal, és mind az öltönyös zenészek, és az a temérdek
füttyös ének, kik télidejére el messze, délvidéknek szálltak. Onnan
hozom én el a szeretetnek; az öröm holnapnak virágát, és sok örök
zöld ágát a mának, hogy boldog karácsonya legyen a családnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése