Voltál-e lángperzselt ég alatt úgy, hogy bódult vészharang kon-
dult. Mikor az átok szikrája, a lángok bélpoklos szája zabált fel
mindent, mit megtalált. És csak a hamu, s a füstszagú álmuk, az
üszkös zsarátnok maradt utánuk. Ezer fokú átok falt fel házat,
portát, tetőt, ágyat, lepedőt. Aludtál-e égett göncön, hideg föl-
-----
dön? Tetted-e vánkosra gyötört fejed úgy, hogy a csupasz falak
meredtek a riadt égre? Ébredtél-e arra kifosztott nincstelen, hogy
hirtelen rá lettél szorulva másokra, rokonra, szomszédra. Láttál-e
olyan embert ki, mert házad leégett ételt hozott tákolt asztalod-
-----
ra. Voltál-e már Istennel civódó, nincstelen földönfutó? Éltél-e át
olyan tragédiát, mi szívtépő félelmet sző. Ezerkilenszázhatvan-
kettő május másodikát írtak. Hétfői nap volt akkor, mikor vödör-
be kapaszkodó emberek vették körbe az átok tüzet ... Önzet-
len, segítő, érett emberek, kiknek arca örökre a szívembe égett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése